A Grózer Archery weboldal & webshop megújult formában, új arculattal, új termékekkel, információkkal várja az íjászat iránt érdeklődő látogatóit és vásárlóit!
Kiemelt termékkategóriáink:
A honlapunk íjakat* tartalmaz.
Amennyiben Ön szakmai célú látogató, úgy lépjen be, mivel oldalaink csak és kizárólag szakmai célú információkat tartalmaznak.
Minden egyéb esetben kérjük, hagyja el oldalunkat.
A "BELÉPÉS" gombra való kattintással Ön kijelenti, hogy kizárólag szakmai célú látogató, és a lapon található információkra kizárólag szakmai célból van szüksége.
*Az íj a 175/2003. Korm. rendelet alapján a közbiztonságra fokozottan veszélyes eszköznek minõsül. Az íjjal elkövetett jogsértésekért felelõsséget nem vállalunk.
BELÉPÉSA képen színárnyalati eltérések lehetnek a valósághoz képest!
A megjegyzés rovatba leírhatja, ha van elképzelése a színekkel kapcsolatban.
Az íjak általában 25-70#-ig készülnek. 75-140# között is készülhetnek íjak, de csak bizonyos modellek.
75# -tól nincs garancia és semmilyen felelősséget nem vállalunk az íjakkal kapcsolatosan. Erről írásos nyilatkozatot kell tennie a vásárlónak, hogy tudomásul veszi. valamit +50EUR költséget számolunk fel. A dekorációs festés +150 EUR.
Webshopunk kiemelt figyelmet élvező, az átlagtól különlegesebb, termékkategóriáját meghatározó íjai.
A magyar név valószínûleg Muagyer fejedelem nevébõl eredt, ki megmentette félezer évre az õsi vallást.
Egy nagy sztyeppei nomád népmozgás az V. század körüli idõben az õsmagyarokat kimozdította Nyugat-Szibériai hazájából és nyugati irányú vándorlásra késztette. Vándorlása során elõször a Volga és Urál között, majd a Don és Dnyeper közti Onogoriában telepedett le. Itt 7 törzsük élt, s a törzsek élén Lebedias állt, ezért õróla ezt a területet Lebediának, azaz Levédiának nevezték. Ebben az idõben a magyarok szomszédai a kazárok voltak, kinek nagyobb része zsidó hitû és mohamedán volt. A magyarok és a kazárok a besenyõk ellen három évre szövetséget kötöttek, sõt Lebedias egy kazár nõt vett feleségül, kitõl nem született gyermeke. A besenyõk folyamatos támadásai a magyarság újabb helyváltoztatását idézte elõ. Egy része Perzsia felé költözött keletre, másik része nyugatra húzódott Atelkuzuba, azaz Etelközbe. A kazár khagán ekkor magához hívatta Lebediast , hogy nemzete fejedelmévé emelje. Lebedias megköszönte a khagán hajlandóságát, de nem fogadta el, hanem maga helyett Álmost, vagy fiát Arpadészt (Árpádot) javasolta.
A törzsfõnökök Árpádot választották nagyfejedelemmé. A folytatódó bolgár és besenyõ támadások miatt az etelközi magyarok nem maradhattak addigi lakhelyükön, hanem Erdélybe vándoroltak. A folyókkal szabdalt sztyeppén nem volt rá idõ és mód, hogy a lassan vonuló juhnyájaikat és gulyáikat magukkal hozzák, és a folyókon átszállítsák, így az állatállomány nagy része elpusztult. A 895. év a Kárpát-medence Duna vonalától keletre esõ felének elfoglalását eredményezte, majd 900 táján kisebb harcokkal kezükre kerítették Pannóniát is. A Fuldai Évkönyvek így írnak errõl: a magyarok “visszatértek oda, ahonnan jöttek, sajátjukba, “Pannóniába” negyedszer, immár végleg. A letelepedés után egy részük zsákmányszerzõ, kalandozó életmódot folytatott. A magyarok fõleg nyilaikkal keltettek félelmet. Pompásan értettek a célzáshoz. Errõl így írnak a krónikusok: “karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilaikkal. Ezeket oly ügyesen lövik ki szaruíjaikról, hogy alig van védelem lövéseik ellen”. Európa keresztény templomaiban akkoriban így imádkoztak: “A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!”.
Az elõkerült honfoglalás kori sírokban az elhunyt mellett találták hátaslova csontjait, az íja merevítõ csontlemezeit, szablyáját és a lószerszám ékes vereteit, amelyek színpompás és egyedi ötvösmûvészetrõl tanúskodnak. A tarsolylemezeken, lószerszámokon, korongokon gyakori az életfa, az éltetõ Nap, a szarvas és a sas (turulmadár) ábrázolása is. A férfiak borotválták a fejüket és csak a tarkó felett hagytak hajat, s azt varkocsba fonva viselték. Nem volt ritka, hogy a férfi ember is viselt fülbevalót. Karukon, csuklójukon keskeny arany, vagy ezüst szalagot hordtak, amely az ing fodrozódó ujját szorította le. Az egykorú források ezt írják: “a magyarok szemrevaló és szép külsejû emberek, nagy testûek, vagyonosak és szembetûnõen gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak.” A mellkason nem hordtak díszeket, azok az övön alulra kerültek. Az övön viselték a tarsolyt, a kést, a szablyát, az íjat, a tegezt, egyszóval mindent, amire harc közben szükségük lehetett. Így azok nem akadályozták a lóról hátrafelé való nyilazást.
Egy-két vereség után a magyarok felhagytak a kalandozásokkal, és 1000 körül felvették a kereszténységet. Tûzzel-vassal próbálták kiirtani az õsi pogány vallás (sámánizmus) maradványait. Ez nem sikerült teljes mértékben. A magyar nép a mai napig õrzi keletiességét népdalaiban, népmûvészetében, gondolkodásmódjában.
A magyarság természetesen az eltelt évszázadokban nagy mértékben keveredett más népekkel, csakúgy, mint nyelve, amely rendkívül összetett, pl. egyetlen dolgot akár 4-5 féle képpen is képes kifejezni. Valószínûleg ennek a nyelvi gazdagságnak, sokszínûségnek is köszönhetõ a magyarság világszerte elismert kreativitása.